23.Fejezet

Sziasztok.  Örülök,hogy sokan elolvastátok a "Kérlek,olvasd el"-t. 
Nem is tudom mit írhatnék..Tudom,elhanyagoltam a blogot. De szeretném felhozni.
Körül belül 10 fejezet van hátra,és vége..Igen,vége.. De! Talán lesz egy másik blogom. Abban is Zayn lesz a főszereplő fiú,remélem olvasni fogjátok,ha írni fogom,az új,Dim néven futó blogomat. Na de nem is húzom itt az időt,kezdjük. Jó olvasást! Xx 
U.I.: A Jobb oldalon szereplő kérdésre válaszoljatok,Iratkozzatok fel,s komizzatok! :)

***

Nyugalomban voltam. Minden...Minden olyan békés volt. Egy mezőn voltam. Egy mezőn,én,és Ő. Boldogok voltunk. Szaladtunk az alig bokáig éri fűben,s nevettünk. Szépen csillogó gyűrűm nem hagyta el a gyűrűs ujjam.Velem volt.Csak mi ketten. Majd eltűnt.. Láttam,a nagymamámat,Gracet. Felé indultam,ő pedig felém. Angyal volt. Egy gyönyörű angyal. Grace mindig is a példaképem volt. Hosszú,hullámos szőke haja,egészen a köldökéig leért. Csillogó,kék szemével figyelt rám. Mikor kicsi voltam,sokat vigyázott rám. Egészen 16 éves koromig velem volt. Majd elhagyott... Elment... Elütötték..A kórházban halt meg..A szemem láttára.Fogtam a kezét.. S azt mondta,"minden rendben lesz,Nagyon Szeretlek,kis unokám"..Könnyeim már úgy potyogtak,mintha esőerdő lenne.Most se történt máshogy. Az angyalom a kezét nyújtotta.Elfogadtam..S ismét azokat a szavakat hallottam.."Minden rendben lesz,Nagyon Szeretlek,Kis unokám"..Majd eltűnt.. Kiáltottam! Kiáltottam a végtelenbe. "Grace!......Grace!....Kérlek....Kérlek ne hagyd,hogy ez történjen velem..Kérlek,vigyél magaddal!"Körbe körbe forogtam,államat az ég felé emeltem,s úgy engedtem ki torkomból a szavakat.. Majd eltűntek a fűben játszó kis állatok,a fák,mik a mezőt körbe védték,a fű elrohadt.Mindent elöntött a feketeség.. Egy ismerős hang kiabálta a nevemet..Aggódott..Félt..Rettegett! "Jade....Jade....Jade! Hallasz engem? Kelj már fel!"...

- Kérsz egy pohár vizet? - ültetett fel Sophia.

- Láttam...Láttam őt.

- Kit? Mit láttál?

- Zaynt....Utána meg Gracet.

- Gracet? Jade..Ő már rég nincs köztünk. Tudod,hogy nagyon jó lenne ha itt lenne. De nincs itt.

- Tudom.. De Zaynt láttam! Ő....- sírtam

- Ő..?

- Megcsalt engem,Sophia! - borultam sírva a barátnőmre. - Láttam,ahogy egy szőke hajú lánnyal csókolózik oda lent,a medence mellett.

- Jézusom Jade..Úr Isten! Annyira sajnálom. - ölelt magához jó szorosan,s neki is elindultak vándor útra szeméből a könnyek. Meg sem álltak a padlóig.

- El kell mennem innen. Mielőtt megtudja,hogy láttam. Segítesz?

- Természetesen. Minden helyzetben melletted állok. 

***

Mindent össze szedtünk 15 perc alatt,s el is indultunk. Sophia kikísért a repülőtérre,azonban azt nem engedtem neki,hogy velem jöjjön. 

- Nagyon vigyázz magadra. Hívj ha haza értél. - puszilt meg,s én is vissza pusziltam.

- Rendben szívem. Kérlek ne mondd meg Zaynnek. Ha haza értem,otthon felszedek egy kis pénzt,másik ruhákat,és valószínűleg elmegyek valami más országba. Messze,hogy meg ne találjon.

- De Jade,ez nem jó ötlet.. Beszéljétek meg.

- Majd átgondolom..Szia. 

- Szia,Jade!

***

*Zayn szemszöge*

Nem tudom mi történt... Kába voltam,valaki rakhatott valamit a poharamba. Én szeretem Jadet,és csak ő számít nekem. 

Fel kell mennem hozzá. Most azonnal..

Felérve körbe néztem,s sietősen kerestem a barátnőmet. Sophia a kanapéról figyelte a reakciómat,mikor a háló szobába érve észre vettem,hogy nincs itt...Látta volna? Csak azt ne!

- Sophia. - kiáltottam. Még én is össze rezzentem tőle. - Hol.Van.Jade?

- Elment.. Látta a kis játékodat. És ne keresd őt.

- Mi az hogy ne keressem? Hova ment?

- Nem fogom elmondani. Haza megy,majd onnan máshova,amit soha nem tudsz meg. 

- Ne szórakozz velem. - mentem egyre közelebb felé. Könnyeim potyogtak.

- Zayn...Miért tetted? 

- Valaki rakott valamit a poharamba Sop..- rogytam a földre. Abba bele halok,ha őt elveszítem. 

- Ez nem mentség.. - ült le mellém,s kedvesen simogatta a hátamat.

Majd felpattantam. 

- Ő AZ ENYÉM! - kiabáltam,majd kirohantam az ajtón. Siettem a repülőtérre.Éppen láttam,amint bemegy a repülőhöz vezető kis folyosón,de már nem engedtek be utána.. Így írtam neki egy üzenetet.

" Szia,Jade. Tudom,hogy láttad mi történt. De esküszöm,az életemre,hogy nem direkt volt. Valaki tehetett valamit az italomba. Kérlek Jade! Nekem csak te számítasz! Tudom,nincs mentség arra amit tettem. De én nélküled nem létezem. Szükségem van rád! Szeretlek! Ne hagyj el... Zayn Xx "

A Találka a fanokkal klassz volt.. Vagy nem. Nem tudtam élvezni. Csak Jade járt a fejembe. Ahogy ezzel végeztünk,szedtem a holmimat,és magán repülővel repültem vissza Londonba,ami hamarabb oda ért,mint amivel Jade ment,mivel neki azon át kellett szállnia,s a többi. Így a repülőtéren vártam rá,már Londonban. 

Leszállt a gép.. Már csak percek kérdése.Kijött.Meglátott. Felé rohantam.

- Kérlek,Jade! Had magyarázzam meg! 

- Nincs mit magyarázkodj. Láttam amit láttam. 

- De nem voltam magamnál! Már vizsgálják hogy mi volt a poharamban,csak napok kérdése és megtudom a választ. Higgy nekem! Nem kell nekem más,csak te! 

- Soha többé nem akarlak látni,Zayn Malik! Vége van! Fogd fel. 

- Ne! Kérlek. - sírtam,de nem érdekelte. Elment..

*Jade szemszöge*

Sírva hagytam ott Legszívesebben magamhoz ölelném. De nem...Megcsalt..Erre nincs mentség. 

Haza értem,anyuék nem voltak otthon. Jobb is,biztos nyaralnak ők is. Vagy dolgoznak.. Nem érdekel.

Lepakoltam,majd lefeküdtem. Hamar felkeltem,s a laptopomat vettem elő.

A kapcsolati státuszomra kattintottam. 

Kapcsolatban,párja: Zayn Malik . Ezt leváltottam. "Egyedülálló".

Nos,némelyik "Directioner" elérte amit szeretett volna. Hiszen nem mindenki szeretett engem..Örüljenek!

Azonnal kaptam az üziket,komikat. Semmire sem válaszoltam.

***

Teltek,múltak a napok,s hetek. Égetett a hiánya. Két hét telt el,mióta eljöttem Dubaiból. Azóta túl vagyok már interjúkon,anyuékon és Ők is haza jöttek már. Zayn minden nap keres.. Este észre vettem magamon,hogy nagyon rosszul vagyok. Émelyegtem. Majd rohantam is a wc felé,s az egész vacsorám tartalmát viszont láttam,folyékony állagban..... Mi a fene? Csak ültem... Ültem,s átadtam magam a sírásnak.Ugye nem?