16.Fejezet

Sziasztok. Szeretnék kapni pár VÉLEMÉNYT !:) Jobb oldali kérdésre válaszoljatok . Jó olvasást! Xx

Valójában féltem tőle...Nem ismertem,hiszen nem emlékszem semmire sem. De ezt neki félek megmondani..Pedig arra vágyom,hogy békén hagyjon. Mégis.. Ha nincs velem.. Hiányzik. Pedig.. Pedig én azt sem tudom ki Ő és nem ismerem.. 

- Mi történt? - kérdeztem,mert fogalmam sem volt a helyzetről. 

- Sikítottál,és sírtál.. - fogta gyengéden a kezemet.

- Miért figyelsz így rám? Miért nem hagysz végre békén? - húztam ki az előbb említett helyzetből kezemet.

- Miért ne figyelnék? - Döbbent meg. - Az Életem vagy,jó,hogy figyelek rád! És miért hagynálak békén? Jade.. Hogy kérhetsz ilyet? Hiszen szeretjük egymást.

- Nem..Tévedsz. Én azt sem tudom ki vagy! Ha a barátom lennél,csak emlékeznék rád! - folyt le egy könnycsepp arcomon,majd egyre több követte azt. 

Ő is elengedett pár könnyet,s kezemet is elengedte. Tényleg ezt akarnám?! Ő olyan nekem,mint a levegő. Nem tudok élni nélküle.. De miért?! Ki Ő?! Mikor hozzám ér,szívem egyre gyorsabban lüktet,s mellkasom is  szaporábban mozog le és fel. 

- Ha ezt akarod,én békén hagylak. - feküdt vissza ágyába. - Én ma is csak miattad vagyok már bent..Pedig otthon is lehetnék..- ezzel kifele fordult. 

Fájt.. Rettentően fájt. Azt kívántam,bár ne mondtam volna..Bár emlékeznék mindenre. Bárcsak érintene,s égetné testem minden egyes porcikáját. 

...

- Várj! Gyere egy kicsit ide.

Így is tette. Le ült mellém,s kezét rám helyezte. 

- Kérlek maradj. Ne menj el.. 

- Maradok Jade! Veled maradok..

Ahogy hozzám ért,minden beugrott. Emlékeztem életem minden fontosabb napjára.

- ...Zayn...Zayn emlékszem! - ugrottam fel

- Ez remek! - ölelt magához szorosan. - Istenem Jade! Annyira szeretlek..
- Én is téged. - csókoltam meg már maga biztosan.

Bejöttek az orvosok,s megvizsgáltak. Azt mondták,holnap már haza is mehetek.

Álom nem jött szememre,s csak könnyeimmel harcoltam. 

Ezzel még nincs vége.. Folytatjuk! Norman... Hogy tehette ezt velem? Ő tehet mindenről... 

***

Reggel mikor felkeltem szüleim álltak ágyam szélén ruháimmal.

- Gyere Jade! Haza mehetünk. - tette le anyukám az ágy szélére a ruhámat,s én jobbra fordítottam a fejem. Nem volt ott. Az ágy megvetve,s üresen állt a kis szekrény is az ágy mellett.. Elment volna?! Itt hagyott?!

- Nyugi kincsem,Zayn csak kivitte a cuccait a kocsijába. - mosolygott rám Anya.

Megnyugodtam. Hirtelen melegség öntötte el szívemet. Ruhámat megfogtam,s szüleimre néztem. Ők vették a célzást és többi holmimat elvitték a kocsiba,míg én felöltöztem. Mikor csak egy melltartó és egy csipkés bugyi volt rajtam,berontott valaki.

- Nem tudsz kopogni? - kaptam magam elé reflexből a kezeimet. Nem tudtam,hogy Zayn az..

- Szerinted nem láttalak még melltartóban és bugyiban? Ugyan már Jade..Még ruha nélkül is.. - lépkedett felém s derekamra helyezte kezét,úgy húzott magához közelebb.

 Szenvedélyesen megcsókolt,majd leült az ágyra és csak nézte ahogy öltözöm.

- Jól van,nem tudtam,hogy te vagy az..

 Rajta egy lógós farmer gatya pihent,kék Ed Hardy-s póló,s szürke pulcsi helyezkedett el kezében. Fején egy fekete piros Chicago Bulls-os snapback,s rövid szárú fekete vans cípő. Nagyon jól nézett ki. 

Míg én is felvettem világos farmer nadrágom,fehér fekete keresztes pólómat,fekete fehér baseball pulcsimba bebújtam,s fekete magassarkúmat is lábamra húztam,fejemre helyeztem OBEY márkájú snapbackem Ő elő kotorászott valamit zsebéből. Egy kis sminket is felkentem.

***

- Jade! - szólított magabiztosan. - Kérlek állj fel! - utasított.

Engedelmesen teljesítettem kérését.

- Most pedig fordulj meg,és csukd be a szemed. - virította ki fehér fogait. 

Ezt is teljesítettem kis zihálás után,mivel féltem.. Majd azt éreztem,hogy valamit nyakamra helyez. 

- Na kinyithatod. - fordított óvatosan maga felé. Én kinyitottam a szemem,s nyakláncomat tanulmányoztam. Egy olyan nyaklánc volt,mi a végtelent szimbolizálja. 

- Köszönöm szépen. - ugrottam nyakába s puszit leheltem ajkaira.

- Szeretlek! Annyira jó,hogy újra itt vagy velem. - ölelt magához szorosan.

- Én is szeretlek! És nekem is jó,hogy itt vagy. Sajnálom,hogy nem emlékeztem rád..

-Ugyan már,ne butáskodj. - engedett el,hogy szemembe nézhessen. Szemeiben aggódást láttam,s meg lepődöttség szerepe is játszott. - Hiszen nem tehetsz róla. - ölelt ismét magához,s körbe fontam kezemet nyakán. Az előbb említett testrészébe fúrtam fejem,s illatára koncentráltam. Romantikus volt.. Ezt a pillanatot anyuék zavarták meg,hogy menjünk. 

- Jól vagy kislányom? - puszilt meg apa

- Igen apu...Most már jól. Bár egy kicsit fáradt vagyok,szeretnék már haza menni..

- Rendben. Menjünk. - vette kezébe a barátom az én kezemet,s össze kulcsolta. 

...

***

Kint fotósok serege állt. Alig jutottunk el autónkig. Kérdésekkel terheltek,de Zayn csak húzott előre,s sokszor pillantott hátra,amint a nagy tömegen át 'törtünk'. 

Sikeresen elértünk Zayn kocsijáig,s beszálltunk. Ő illedelmesen kinyitotta nekem az anyósülésnél lévő ajtót,s be is csukta azt.

Ő is beszállt és elindultunk. Anyuék másik kocsival. Mikor haza értünk alaposan körbe néztem.

- Jó végre itthon. - ültem le a kanapéra,s megvártam Zaynt. Ő is leült mellém, vállamra helyezte kezét,s arcomra lágy puszit lehelt.

- Le akarok feküdni aludni. - néztem rá.

- Rendben. - mosolygott. 

- Mármint azt szeretném,hogy te is aludj velem. 

- Jó jövök én is. 

Fel is mentünk,s nem is kellett sok elaludtunk..

***

A napok szépen elteltek. Minden rendben volt,a suliba még nem mentem be,se edzésre. Sophiáékkal  már találkoztam és nagyon meg könnyebbült az én drága barátnőm. Zayn elmondott mindent Normannal kapcsolatban,meg Victoriával is. Borzalmas ez a nőszemély.. Mindig azok támadnak hátba,akikben megbízunk..

- Kész vagy Jade? - kiabált fel Zayn mivel egy koncertjükre kísérem el őket,na meg persze Sophia is.

- Igen..- kiabáltam le,majd kiléptem szobámból,s magassarkúmban tipegtem le a lépcsőről..

Elindultunk a koncert helyszínére mi nem más mint Londonban a 02 Aréna. Hatalmas tömeg,elszánt rajongók. Mikor beértünk a backstage-be ismerős szőke cukiság jött anyukájával szemben.

- Lux! - szaladt hozzá Harry. Nem mondom,hogy nem állt jól kezében a gyerek. Aranyosak voltak.

Sophia is csatlakozott hozzájuk,én pedig csak gondolkodtam az elmúlt napok,s hetek fáradalmain és gondjain..Hogy majdnem meghaltam..

- Jade. Jól vagy? - húzott magához Zayn,mit  mosollyal fogadtam.

-  Persze! Tök jól vagyok..

A vissza számláló elindult,s a srácok berohantak. Nagyon tetszett a bevezető videó. Második szám a They Don't know about us volt,min éreztem Zayn teljesen átéli. Ahogy énekelte,szíven ütött.

"They don’t know about the things we do (Ők nem tudnak azokról a dolgokról amit mi csinálunk.)

They don’t know about the I love you’s (Nem tudják hogy "szeretlek téged".)
But I bet you if they only knew (De fogadok ha ezt ők tudnák,)
They will just be jealous of us (Ők féltékenyek lennének ránk.)
They don’t know about the up all night’s (Ők nem lesznek fent egész éjjel.)
They don’t know I've waited all my life (Ők nem tudják hogy egész életemben várni fogok.)
Just to find a love that feels this right (Csak találd meg a szerelmet hogy érezd ez jobb.)"

A szám végén szerelmem rám pillantott,s mosolyát villantotta felém. Szeretem! Hangján hallani lehetett,a meg könnyebbűltséget és szeretetet. Váratlanul egy kezet éreztem meg karomon,s elhúzott... Ő volt az..