15.Fejezet

Sziasztok!:) 5 komi és kövi rész. Jobb oldali kérdésre válaszoljatok legyetek szívesek! :)Jó olvasást. Xx


* Zayn szemszöge*

Hihetetlen érzés volt,mikor életem szerelme felébredt. De hát nem tartott sokáig a kellemes érzés,mi átjárta szeretettől égő testemet. Mikor Jade szíve ismét leállt,ez az égető érzés,mintha égnék,elmúlt.. Elszállt.. Testemet a düh járta át,hogy ez mind Norman miatt van. De miért?! Miért tette ezt?! Miért erőszakolta meg Jadet?! Ettől neki nem lesz jobb.. Hiszen nem fogja ettől függetlenül szeretni.. Miért nem tudja elfogadni,hogy  Jadenek nem kell?! Ezek azok a kérdések,mikre nem kapok,s nem találok választ...

- Kérem fáradjon ki! - szólított az orvos.

- Nem! Itt maradok vele. - harciaskodtam. Miért akarják ilyenkor az orvosok azt,hogy akit mindennél jobban szeretünk ott hagyjuk amikor haldoklik?! Mikor talán utoljára láthatjuk?!

Felsóhajtottak majd újra,s újra próbálták az újra élesztést. Sikerült visszahozniuk,majd elvitték a Sürgősségire.

- Doktor úr.. Ugye rendbe jön? - pillantottam a magas,ősz hajú orvosra könnyes szemmel.

- Figyeljen..- dörzsölte tenyerét. - Ez a lány nagyon erős.. De sok vért vesztett. A műtét után kifejezetten jobban volt. Most,hogy ismét újra kellett élesztenünk...Hát.. Nem sok jóval szolgálhatok. Az újra élesztések még jobban leterhelik,ezzel kétszer annyi dolga van a szervezetének. Ahogy már mondtam,eléggé erős lány. Amint megvizsgáltuk többet tudok majd mondani mindenről. De.. Mégis azt kell mondjam..Ahogy az előbbiekből láttuk.. Hogy készüljenek fel a legrosszabbakra. Lehet,hogy már nem fogjuk ide visszahozni.

Ledermedtem.. Mint egy szobor,úgy állhattam ott. Hogy mi van? Életem szerelme... Valószínűleg... Na nem.. Az nem lehet.. Nem történhet meg.. Leültem az ágyra,kezembe temettem arcomat,s sírtam.. Ezt nem tudom feldolgozni...

Kis idő után megjelent a szobában Ivette és Peter. Megláttak,ahogyan ott ülök,s sírok meg,hogy Jade nincs bent.

- Z-zayn....- szipogott Ivette. - Mi van vele?

Kezét vállamra helyezte,úgy ült le mellém.  Könnyektől csillogó szemekkel ránéztem,s kitört belőle a sírás

- Fel...Felébredt.. - bámultam a szoba másik végébe,ahol Jade ágya helyezkedett el.. Csak most üres volt.-Miután felébredt.. Leállt a szíve.. És.. És akkor jöttek az orvosok. De előtte beszélt.. És nem tudta ki vagyok.-néztem rá a mellettem ülő,síró anyukára. - Sikerült újra éleszteniük az orvosoknak..-néztem a földet.. - De nem ígértek semmi jót.. Azt... Azt mondták,hogy készüljünk fel a legrosszabbra.Meg,hogy már lehet,hogy nem hozzák ide vissza...

Peter is elengedett pár könnyet. Ivetteről ne is beszéljünk. Elmentek kávézni,s míg távol voltak a hercegnőmet vissza hozták.. Tehát nem hagyott itt. Egy hatalmas nagy kő esett le a szívemről.. Sőt.. inkább szikla. Egy óriási hegység.

Nem volt jól.. Látszott rajta. De mégis..  Mégis olyan gyönyörű volt. Kimentek az orvosok,s leültem mellé. Kezét megfogtam,s simogattam. Szememből hulltak a könnyek,s Ő volt erre csak a gyógyír. De ő nem vigasztalt.. Némán feküdt... S hallgatott... Harry és Sophia toppantak be. Rám néztek,s tudták,hogy baj van.

- Zayn mi a baj? - söttek közelebb.

- Este felébredt,de nem emlékezett. Az után leállt a szíve... Újra élesztették,sikeresen és elvitték.. Elvitték megvizsgálni.. - simogattam gyönyörű arcát. - Azt mondta az orvos,hogy fel kell készülnünk a legrosszabbra. Meg,hogy nem biztos,hogy vissza hozzák már ide.. De mégis. - erőltettem egy mosolyt. 

Sophia furán viselkedett. Mintha.. Mintha csinált volna valamit.. De mit?! Hiszen,a legjobb barátnője itt van.. Ki fecsegte volna?! Nem hiszem..

- Hé Sophia.. Mi a baj?

- S-semmi. - pillantott rám,majd leült Jade mellé. 

- Őő.. Zayn nem jössz el velem egy kávéra? - mosolygott Harry. Gondoltam,hogy Sophia Jaddel akar maradni. Ketten.. 

- De menjünk. - adtam egy puszit,szerelmem feje búbjára,majd lassan elsétáltunk Harryvel. Mielőtt kijöttünk,Harry odahajolt Sophihoz,mondott neki valamit,megsimogatta hátát,s jött. Olyan furák.. Mi bajuk van?!...

***

* Sophia szemszöge*

- Jajj Jade.. - borultam le az ágyra sírva amint kimentek a fiúk. - Én azt hittem már jobban vagy..És lefeküdtem Harryvel.. Annyira sajnálom,hogy én hancúrozgatok ameddig te élet és halál között vagy..

Nem telt el sok idő míg Harryék vissza jöttek. Mellém állt,s indulásra készen volt.. Elköszöntünk Zayntől,majd elindultunk. Ahogy beszálltunk az autóba,veszekedni kezdtünk.

- Van fogalmad róla mit tettünk? - néztem a barátomra mérgesen

- Nem... Miért? Mit tettünk? 

- Lefeküdtünk,amikor a legjobb barátnőm élet és halál között volt Harry.. - emeltem fel a hangomat.

- De nem tudtuk,nem vagyunk ezért hibásak Sophia. - emelte fel ő is. - Ne.. Ne haragudj nem akartam veled kiabálni.. - simogatott,mikor látta,hogy nem érintett jól a dolog. 

Felsóhajtottam.

Végülis igaza volt.. Tényleg nem vagyunk hibásak ezért. És nagyon élveztem Harryvel az estét. Iszonyatosan jó volt.

- Gyere elmegyünk a srácokhoz.. 

Nem várta meg a választ, beindította a BMW-jét s indultunk.. Mikor a közös házba beléptünk feszültség volt odabent.. 

- Mi történt srácok? - dobta le a kulcsát Harry egy kis szekrényre,majd közelebb sétált az előbb említett személyekhez.

- Niall és Victoria.. szakítottak.

- Mi van? - döbbentem le. 

Victoria az a lány,aki most rettentően megváltozott. Szerintem,sose szerette Niallt. Mindig is Zayn volt az a fiú,aki tetszett neki. Közeledett is egy időben felé.. De most miért szakítottak?! Vic az utóbbi időben eltávolodott tőlünk,s a suli ribancával barátkozott,Lisával.. Borzalmas az a lány. Ő tette tönkre Jade élete első felét,ami igazán számított. Ő kavart be.. Normannál.. Mikor szerelmes volt belé Jade.. Valahogy kezd a kép össze állni. Ők még mindig jóban vannak..Mármint..Lisa és Norman..És mivel Lisának esete Niall,s Vic jóban van vele..És neki Zayn tetszik.. Na ne..

...

***

* Norman szemszöge*

- Szia baby.- csókoltam meg Victoria nyakát,mikor oda értem a megbeszélt helyre. - Mi újság?

- Szia Norm. - állt fel. Nagyon jól nézett ki. - Semmi. Valami hír arról a ribancról?

- Ne nevezd őt így.. - sütöttem le a tekintetemet. - Én.. Én megszerettem őt..

- Mi van? 

- Jól hallottad.. Megszerettem Jadet. Ebbe az egészbe csak azért mentem bele mert még nem szerettem,mikor elkezdtük.. De most már. Nem tudom kiverni a fejemből. 

- Tök mindegy.  A lényeg,hogy meghaljon az a cafka és ne legyen útba. Találsz jobbat is Norman. - mosolygott rám

- Jól van. Szerintem neked elmentek otthonról. Nem fog meghalni.. Na szia

Ezzel ott hagytam.. Haza mentem,s szobámban sírtam. Szeretem Jadet! És megfogom védeni. Ezért el kell menjek a kórházba.. Muszáj tisztáznom.. Mindent!

...

***

* Zayn szemszöge*

Békésen üldögéltem Jade mellett. Ivetteék már haza mentek pihenni. Norman lépett be a szobába,s hozta magával együtt a gyűlöletet.

- Te meg mit keresel itt? - indultam el felé.

- Kérlek Zayn! Mindent el akarok neked mondani. Csak adj öt percet. És mindenről más lesz a véleményed.

- Rendben van.. 

- Szóval. Én nem akartam Jadet bántani! Victoria,és Lisa ötlete volt.. Mivel.. Victoriának te tetszel. Nem szereti Niallt és már szakítottak is..Lisa szereti Niallt.. És engem kértek meg,hogy tegyek nektek keresztbe.. Akkor még nem szerettem. - nézett rá a mellette lévő lányra,mivel Én ültem Jade bal oldalán,ő pedig jobb oldalon foglalt helyet. - Kérlek higgy nekem.. Megfenyegettek. Igen,két lány.. Hogy elmondják a káros szenvedélyemet. Igen én drogozok,s füves cigarettát szívok. Ha ez kiderül,kiraknak a focicsapatból,meg a suliból és otthonról is. Ez még nem minden..Victoria a halálát kívánja Jadenek mikor azt játssza neki,hogy milyen jó barátnők..Esküszöm nem akartam őt bántani.. 

Ez megfogott. Norman biztos nem akarhatott rosszat. 

- Köszönöm,hogy elmondtad. De remélem nem gondolod azt,hogy ezzel minden el van intézve..- intettem az ajtó felé.

- Várj.. Azt még elmondanád,hogy hogy van? - nézett rá ismét Jadere.

- Nincs jól. Tegnap leállt megint a szíve,és nagyon rosszul volt.. De már jobban van..Szerencsére.- simogattam elégedetten arcát.

- Sajnálom...- folyt le egy könnycsepp az arcán. Kezemet nyújtottam felé,hogy kezet fogjunk. Talán még jóban is leszünk?! Norman elfogadta a kézfogást,s elment..

- Ki vagy te? - szólalt meg az ismerős lágy hang. 

- Úr isten! Jade. - öleltem át. - Kérlek! Emlékezz rám. - néztem a szemébe.

- N-nem tu-tudom k-kivagy.. - remegett

- Zayn vagyok.. A barátod! 

- Barátom? Hű.. jó ízlésem van. 

Erre felnevettem,majd szóltam az orvosoknak és Ivetteéket is felhívtam,mivel kérték,hogy hívjam őket ha van valami.

...

Elvitték megint megvizsgálni Jadet. Megérkezdtek Peterék,s Jadet vártuk,hogy vissza hozzák. Fél órán belül ez meg is történt. Beszélgetett a szüleivel,bár rájuk sem emlékezett. Eljött az este,s kettesben maradtunk.

- Nem kell félned.. Én nem foglak bántani. Soha sem bántanálak. - Adtam egy puszit kezére,majd aludni mentem. Ő az ablak felé volt fordulva,így nem láttam az arcát. Hamar elaludtam

***

*Jade szemszöge*

Olyan rossz,hogy semmire sem emlékszem. Próbálok vissza gondolni a múltra de semmi. A doki azt mondta,vissza fogom kapni az emlékezetemet. De fáj így látni Zaynt és a szüleimet. Ennyit tudok az életemről.. Gondolkoztam kicsit,majd álom jött az szememre.

Szörnyű rémálmok kínoztak. Testemet elkapta a félelem,s arra keltem fel,hogy Zayn áll mellettem és fogja a kezem. Ijedtség látszott szemében.

Olyan alak volt a rémálmomban,aki ismerősnek tűnt. Mintha láttam volna már.. Kínzott.. Rettenetesen. Megerőszakolt..

- Héé-héé! Jade,szívem jól vagy? 

- Igen..Minden oké.. - folyt le egy könnycsepp arcomon,mit Ő letörölt.. Hihetetlen érzés kapott el mikor hozzám ért..