5.Fejezet

Na sziasztok!:) Ehhez a részhez 3 kommentet szeretnék kapni és 1 feliratkozót ahhoz,hogy legyen Új rész! Látom,hogy hányan olvassák el a részeket,és csak 1-2 ember kommentel.. Ez így nem jó! Kíváncsi vagyok a véleményetekre,szóval ne legyetek lusták írni.

Még arra szeretnélek kérni titeket,hogy a Jobb oldalon lévő kérdésre VÁLASZOLJATOK ! Jó Olvasást! Xx ~Mrs.Horan

..Mindent bemagoltam.Lementem vacsizni majd a telefonom csörgésére lettem figyelmes.

Kezembe vettem a készüléket,s megnéztem ki az. 'Zayn'. Így felvettem:

- Igen?-huppantam le a kanapéra 

- Na szia! De jó végre hallani a hangod..Tanulgatsz?

- Aha,már mindent megtanultam.

- Ennek örülök! Mit szólnál hozzá,ha holnap elmennék a sulid elé érted,és elmennénk ebédelni valahova?

- Az nagyon jó lenne!-csillant fel a szemem.

- Mikor végzel?

- Délkörül.

- Rendben! Akkor délre oda megyek érted. 

...

Kicsit még beszélgettünk,majd elköszöntünk egymástól,s letettük.Közben haza jöttek anyáék.

- Hát ti? - lepődtem meg a váratlan meglepetésnek.

- Na mi van már nem is örülsz nekünk? - tette anyám csípőre a kezét,majd magához húzott,s szorosan magához ölelt.

- Dehogy nem,de nem úgy volt,hogy csak Kedden jöttök haza?!

- Előbb végeztünk.-jött be apám is.

- Oké! Na de én megyek aludni,fáradt vagyok.

- Állj csak meg! - húzott vissza apa.- Jade! Ugye tanultál? És nem hozol ránk szégyent?-mondta nagy vigyorral az arcán majd magához ölelt.

- Ne félj apa nem fogok. Nagyon sokat tanultam!

- Akkor jó! Na jó éjszakát,szép álmokat.-adott egy puszit fejem tetejére,s aludni mentem.

Alig tudtam elaludni,nagyon-nagyon izgultam.De végül csak sikeredett.

***

Reggel mikor felkeltem forgott velem a világ. Kicsit még maradtam az ágy szélén ülve,pihentettem a gondolataimat. Lementem,s anyuék itthon voltak! Aligha hittem a szememnek... Mindig egyedül voltam reggelente,mivel mindig dolgozni voltak a szüleim. Hát ez egy jó pont volt!

- Jó reggelt szépséges kisnagylányom.-nevettünk

- Jó reggelt! 

- Gyere szívem,csináltam rántottát. Csüccs az asztalhoz.-mosolygott kedvesen,az én Drága Édesanyám.

Leültünk apuval majd vártuk,hogy anyu elénk tegye az ételt. Egyébként anyukám Ivett,Apukám pedig Peter.

Anyu hozzott nekem kakaót,apának és magának kávét, s a rántottát is elénk helyezte. Kellemesen elfogyasztottuk majd mentem készülődni. Rá néztem a telefonomra,s láttam Zayn írt egy sms-t.Gyorsan megnéztem:

' Jó reggelt napfény! Sok sikert a próba érettségidhez nagyon ügyes leszel! Akkor délre ott vagyok érted! Csók Xx.'

Vissza írtam neki:

' Jóreggelt. Köszönöm szépen,bár nagyon izgatott vagyok..Alig aludtam az éjjel. Rendben már nagyon várom. Csóóók .xx'

Felvettem egy barna nacit,egy fehér-barna pólós s a sarumat. Egy kis barnás smink,s egy fehér kabát..Fehár táskába beledobátam pár holmit,egy barna szíves nyaklánc,fülbevaló,karóra s készen voltam.Remekül néztem ki. Nem hiszem,hogy a tanárok más megjelenést várnának tőlem.

- Gyönyörű vagy! - mondták anyáék egyszerre

- Köszönöm. -mosolyogtam rájuk.

Mi történt a szüleimmel?! Esetleg elrabolták őket az ufók?! Várom már,hogy elmondhassam nekik Zaynt..De vele együtt szeretném!

Felvettem a kabátomat,majd tárcsáztam Sophia számát.

- Háló?

- Szia. Na akkor megyünk együtt?

- Őőő persze! 10 perc múlva a sétányon a padnál?

- OkéOké! Puszi.

- Pusziiiii.

***

Elindultam a sétáló utcába...Bár ne tettem volna! Amikor 8.-os voltam halálosan szerelmes voltam egy Norman nevű srácba aki nálam egy évvel idősebb. Tehát megértem,hogy a haverjaival nyugodtan bicikliztek a sétányon a bmx-ükkel,ők már túl vannak az érettségin. Mikor szerelmes voltam Norman-ba Ő a létezésemről sem tudott. Reméltem,hogy nem ismer meg,s nem fog hozzám szólni egyik fiú sem. Hát tévedtem. Amint elhaladtam mellettük,Norman felismert és leszólított.

- Hé Hill! -nem fordultam meg csak siettem előre.-Jade! Hahó! Várj már! - fogta meg a karomat,s maga felé fordított.

- Mit akarsz? - néztem gyönyörű szép kék szemébe,s éreztem nem kellett volna. Testemet a harag,s szeretet töltötte el. 

- Emlékszel még rám? Norman vagyok ! Norman Withlock.

- Hogy ne emlékeznék?! Na mehetek?

- Hová sietsz?

- Ma próba érettségizek és amúgy sincs kedvem hozzád. - fordítottam neki hátat,s megpillantottam Sophit. De nem volt egyedül ott volt vele Harry.

Norman nem adta fel,hirtelen magához rántott,s ajkaimat támadta le.Kezei a derekamat fogták,majd csúszott egyre lejjebb és lejjebb majd a fenekembe markolt. Én nem csókoltam vissza,tudom,hogy nekem Zayn kell. Elhúztam gyorsan a fejem,s hatalmas pofont adván Normannak elszaladtam. Csak azt sajnálom,hogy Harry látta az egészet és ki tudja ha elmondja Zayn-nek mi lesz?! Hát nem az történt amire számítottam.

Harry Normanhoz sietett,s nem kímélte. Hatalmas erejével behúzott neki egyet,mire Norman barátai Harrynek estek. Oda siettünk majd leállítani próbáltuk őket.

...

Norman úgy nézett rám,mint aki megbánta,hogy miket tett velem. Csak a tekintetéből láttam.

Mikor szerelmes voltam belé,rettenetesen megbántott. Egyenesen azt mondta leszarja,hogy szeretem. Én kínoztam magam,azért amiért nem vagyok elég jó. Ezért lettem olyan amilyen most vagyok. Kemény! Egy focista lánytól,nem is nagyon lehet mást elvárni..

Elindultunk az iskola felé. Sophia ápolgatta Harrynek kissé megsérült arcát.

- Jól vagy Harry?-fordultam hozzá

- Persze,semmi para.-nevetett

- Kérlek ne mond el Zaynnek!

- Miért mondanám el? Amúgy..Ti most jártok?

- Igen..

- És ezt csak így mondod?-lepődött meg Sophia.

- Hidd el,el akartam neked mondani!

- Tudom és váá nagyon sokáig ! - ugrott a nyakamba

- És veletek mi a helyzet?

Erre csak megfogták egymás kezét. 

- Annyit tudok hozzá fűzni,hoooooooooogy....SOKÁIIIIIIIIIIIG.-öleltem meg őket. 

...

***

Beértünk a suliba,Harry elköszönt mi pedig beléptünk az épületbe...Azt éreztem,hogy egy erős kéz megragadja a kezemet,s húz valahova...