12.Fejezet

Sziasztok! :) Nagyon - Nagyon köszönöm a kommenteket! Hihetetlenek vagytok annyira jól esik..:):) Ide is 5 kommentet kérnék és új rész! :)  Jobb oldali kérdésre válaszoljatok,hogy szoktátok-e olvasni a Blogot!:):) Jó olvasást. Xx



- Te jó isten! Megőrültél? - fordultam oda Normanhoz,mivel ki más lehetett volna?!

 Megfogtam a pólóját,s sírva rángatni kezdtem mint egy őrült. Hirtelen elengedtem az anyagot és a barátomhoz hajoltam,majd kelteni próbáltam sikertelenül. A feje vérzett,szeme csukva volt.

Szempillám sós könnyel ázott el.Fokozhatatlanul sírtam,rettentően megijedtem,s féltem mi van Zaynel.

- Zayn kérlek.....- Ebben a pillanatban Norman felállított majd az ágyhoz kötözött. Fogalmam sem volt,honnan szerezte a kötelet,de nagyon szoros volt.
Zayn felé indult.

- Hagyd őt békén! - kiáltottam,s közben menekülni próbáltam az erősen meghúzott kötelek közül. Szinte égette a kezem ahogyan hozzá dörzsölődött a kezemhez. Norman felhúzta Zayn-t és elvitte. De hova?! Ugye nem öli meg?! Kiabáltam Norman nevét,de mintha meg se hallotta volna elviharzott.
...

***

*Norman szemszöge*

Mikor megláttam Jaddel Zaynt azt hittem felrobbanok. Hogy talált rá?! Beültettem a kocsimba majd egy messzi helyre vittem,egy kis folyó mellett egy híd mellé. Errefelé nem igen járnak az autók. Majd mikor magához tér,mi már messze leszünk Jaddel.

Óvatosan kiraktam,hogy senki se lásson meg majd vissza indultam.
...

***

*Jade szemszöge*

Míg Norman valahova elvitte Zaynt nekem sikerült kiszabadulnom a kötözésből.Az üveget vettem kezembe,amivel Norman ütötte le Zaynt. Biztos voltam benne,hogy Norman hamarosan vissza jön értem. Mást nem tehetek,el kell végre innen mennem.

 Az üvegen vérfoltok voltak,aminek látványát sírással fogadtam. Elbújtam és vártam,hogy jöjjön. Hogy egy kis fájdalmat okozzak neki. Bár ez még nem minden. Megbánja...

Ajtó csapódást hallottam,bizonyára az autójának hangját. Pozíciómat felvettem,majd mikor Norman elment mellettem,hatalmas erőt fejtettem fejére,miben még a sörös üveg és széttört. Zsebeiből kikerestem a telefonom,amit egyébként visszavett,majd a kocsi kulcsát s rohantam ki az épületből.

Nem tudok vezetni,jogsim sincs de minél előbb el kell innen jutnom. Megpróbáltam volna felhívni Zaynt,vagy akárkit de sajnos le volt merülve a készülék. Éreztem,hogy ez nem az én napom,s hogy akár ez lehet az utolsó. 

Normant láttam meg a vissza pillantó tükörbe így gyorsan a gázra nyomtam,s elhajtottam.

Valahogy az autó pályára kerültem,s kezdődött életem lepergése. Ahogyan hajtottam,sebesen minden lejátszódott előttem. 

A gyermek korom,hogy hogy kezdtem el focizni,hogy ismertem meg Sophiát,a fiúkat,hogy jöttünk össze Zaynel,Norman megerőszakolása,ahogyan leüti Zaynt...S ahogy én ütöm le..

 Majd egyszer csak hatalmas zaj. Fékcsikorgás és azt követően egy nagy csattanás,s minden elsötétült.

...

***

*Zayn szemszöge*

Felébredtem. Nagyon fájt a fejem.

Az előbb egy óriási csattanást hallottam. Rossz előérzetem lett,s szaladni kezdtem az autópálya felé. Nem tudom mi volt velem azt az érzést még az ellenségeimnek se kívánom. Még Normannak se..

 Oda értem a helyszínre majd láttam,két kocsi egymásnak ütközött. Az egyik autóban egy lány volt...Oda rohantam hozzá,majd akkor láttam,ki is az...Jade.. Azt se tudtam mit csináljak.

 Ájult volt,s ellenőriztem azonnal,lélegzik-e. Szerencsére igen. Hatalmas kő esett le a szívemről. A másik sofőr gyorsan felhívta a mentőket.

...

10 perc után a mentők már ki is értek. Rögtön berakták Jadet az autóba,s engem is vittek mivel nekem is sérült volt a fejem,ami igazából egyáltalán nem érdekelt. Jadet rákötötték egy monitorra ami a szívverését mutatja. Alig indultunk el,mikor erős sípolást hallottunk. Jade szíve leállt. A hátul ülő mentős azonnal újra éleszteni kezdte kisebb-nagyobb sikerekkel.

Megfogtam Jade kezét ,s sírtam. Nem érdekelt ki lát meg ki nem. Szeretem őt! Nagyon szeretem.

- Jade kérlek ne hagyj itt. - Sírtam még mindig a kezét fogva.. Hiába...